La Fontaine, avagy a csodák éjszakája

Párizs, a 17. század derekán. La Fontaine mester inasa( Planchet ) botcsinálta alkimista, és egyik kísérlete váratlanul alakul. Kapu nyílik téren és időn át, és időnként emberek lépnek ki az inas ládájából. Először éppen La Fontaine, aki mesét írt a szomszéd szobában, és sehogy sem érti, hogy került ide.

Miközben a magyarázatot keresik, újra működni kezd az inas ládája:  George Lucas lép be rajta. A filmrendező azt hiszi, tréfa az egész, és dühösen kirohan, a feltételezett forgatási helyszínt keresve. Eztán újabb alak érkezik a ládán át: Jacques Offenbach. Zeneszerző, a Kánkán atyja. Éppen tisztázni próbálják a helyzetet, amikor a filmrendező rohan be, és kéri, hogy rejtsék őt el. A Bíboros gárdistái érkeznek, kivont karddal. Egy rendbontót üldöznek, aki e házba menekült. Felismerik La Fontaine-t, nagy tisztelői a művészetének, ezért hamar távoznak, a filmrendező nélkül.

Lucas megköszöni a többiek segítséget, és magyarázatot kér, de senki nem érti, mi történik. Végül arra jutnak, hogy ma van a „Csodák Éjszakája”, egy különös csillag-együttállás, ez lehet az ok. Lucas és Offenbach pánikba esnek: sürgősen vissza kell jutniuk, de hogyan?

„Akiknek szívében egyazon mesék élnek, egy helyre kerülnek téren és időn át, a Csodák Éjszakáján.” Ezt a magyarázatot találják egy régi könyvben, és azt is, hogyan jutnak vissza: a hajnali kakas-szóval. De csak akkor sikerülhet, ha a szívükben egyazon mesék élnek. Rájönnek a megoldásra: játszani kell. La Fontaine mester műveit mind ismerik, és amíg ezt játsszák, ez él bennük.